Egy stabó és egy varrónő gyermekeként láttam meg a napvilágot. Apám odaadott két barátjának, hogy ne kelljen nyomorúságban élnem. Ők ketten neveltek, tanítottak. Egyikük a harcra képzett ki, másikuk pedig a szellemi tudását, a taktikai fortélyait adta át. 16 éves koromra tapasztalt harcosnak és hadvezérnek mondhattam magam. Egy nap azonban kincskeresés közben a mágiarobbanás miatt elvesztettem memóriám, és azóta csak Wanderernek (vándor) szólítanak. Azóta eljutottam már Ötbányába, és Távolrévbe. Távolrévben visszanyertem emlékeim egy részét, és beilleszkedtem a társadalomba. Most pedig úgy éreztem, már elég erős vagyok ahhoz, hogy a közösségnek éljek, és valahova tartozzak, hogy tudjak valakit szolgálni, és hogy legyen célom és hitem.