TamyLee
2005.03.02. 18:25
TamyLee
19 éve születtem a Jabba hegytetőn, egy szakadékokkal, szörnyetegekkel körülvett elzárt faluban. 6 évvel ezelőttig semmit sem tudtam a világról, és senkit sem ismertem, aki tudott volna. A nosztalgia ködén át az élet maga volt a mennyország. Egy nap idegen jött a falunkba, amire évtizedek, talán évszázadok óta nem volt példa. csodákat tett, prófétának mondta magát. naív lelkünket megbabonázta olcsó bűvésztrükkökkel. Teltek a napok, múltak a hónapok ő lett élet és halál ura. Egy reggel azt mondta, eljött a nap. Apám kérésére elrejtettem a kishugom a folyóhoz. Hirtelen ismeretlen erő kerített hatalmába. A főtéren találtam magam, ahol mindenki egyszerre lett öngyilkos. Nem tudtam mozdulni. A lekük a prófétába szállt, hihetetlenül felerősítve őt. Rám nézett, és azt mondta, más tervei vannak velem, de nem most. Egy mozdulattal lángba borított mindent, és eltűnt. A végtelen lángok közt egy ösvény vezetett kifelé. Zokogva rohantam a folyóhoz. MirandaLee-vel, a hugommal hetekig kóboroltunk a hegyekben. A szörnyetegektől és az éhenhalástól csak a gondviselés óvott meg bennünket. Élet halál szélén lebegtünk, amikor egy karaván ránk talált. A testőrkapitány befogadott minket, megtanított a közös nyelven, gondoskodott rólunk. Engem harcolni is megtanított, és arr, hogyan lehetek hálás. Felnéztem rá. A háborúban meghalt. Most az ő lakásán élünk Mindyvel, elég ügyesen lavírozunk, összetartunk.
|