Öröm hír ez a mai! Távolrév felszabadult az ellenséges blokád alól! A 6 hónapos háború (1 hónap) után Paulus elviselte a vereséget és elvonult seregével. Illetve nyugtázhatjuk klánunk győzelmét is, legjobb 10 közt végzet a Királyi Gárda! De most a következő a kérdés, hogy lesz tovább, mit fog a Gárda csinálni a háború után. Erre a kérdésre még senki sem tudja a választ, de az biztos hogy azonnali változásokat fog a Gárda bevezetni!

Felállt a had...

Felállt a had, kezünkben a fegyver.
Ma gyõzni kell, vagy a vész mindent elver.
Sisak a fejünkön, toporzékol lovunk.
Szólnak a kürtök. Ma mind meghalunk.

"Vér, vér, vér van, bármerre nézel."
Ezt mondták a jósok - s hiszel,
Hiszel, mert másban bízni nem lehet.
S bízol, hogy ki elvérzik, az ellened.

Furcsa, messzi ködkép mögöttünk - a tábor.
Oly elérhetetlen, lehetne bármi távol,
Egy más helyen akár. Vissza úgyse térünk.
Ma mind meghalunk. A jós látta vérünk.

Szemben az ellen, íjat ajz. Remegsz.
Félsz; körötted mindenki fél - a kürt jelez,
Éles és idegen. Nem a miénk. Más.
S hullnak a nyilak. Zúgás. Kiáltás.

Minden olyan lassú, és hideg.
Hol lehetnek most a régi gyermekek?
Itt vannak mind. Csak most itt a harc...
Eddig távol volt - de itt van minden arc.

Ha elesel az elején? Egy leszel sok között.
Ha harcolsz és gyilkolsz - külön sírod lehet,
Lesz címed, híred és "halhatatlan" neved,
S a könyvekben egy sort is kapsz talán...

Tudni fogják ezt majd az emberek?
Hogy itt MI küzdöttünk, öltünk - s haltunk meg?
Talán emlékszik majd rá lányunk vagy fiunk,
Hogy mit tettünk - ma mind meghalunk.

Félj, ha félni még tudsz - remegj.
A zászló ott elöl vörösen lengedez, s indulunk.
Vérbe száll a Nap, mert estig harcolunk.
Mikor a kürt szól, már nem lász, csak fényeket...

És élsz! A harc mág mögötted áll,
A tömeg éljenez a város kapuinál,
S örülsz. De a szívedben hallod a hangokat,
S a harctérre gondolsz. Valami ott maradt.

Író: Eira Lymm