Az ország belsejében, egy nagyobbacska városban születtem, mit nem szeretnék megnevezni. Elég annyit tudni róla, hogy híres az arénája, egészen messziről is érkeznek egy-egy nagyobb játéksorozatra nézők, és harcosok egyaránt. Családom minden tagja kiváló harcos, Apám híres gladiátor, bátyám pedig a legjobb úton halad, hogy nyomdokaiba lépjen. Kora gyermekkoromtól egyszerre oktattak mind a toll, mind a kard forgatására, és egészen hamar magam is belekóstolhattam az arénák világába, és hazudnék, ha azt állítanám, nem szédített el az éljenző tömeg.
Jó ideig magamnak is ez volt az életem, ellenfelek, szörnyek, egyik sérülés a másik után, győzelmek, és bukások. Míg egyszer felmerült bennem a kérdés, ugyan mi értelme? Csak egyetlen egyszer próbáltam meg a bátyámat beavatni kétségekkel teli gondolataimba, de még mielőtt minden érzésemet elmondhattam volna, ráébredtem, nem érti, és soha nem is fogja érteni, miről beszélek. Apámnál nem is próbálkoztam, fogtam magam összecsomagoltam, és olyan messzire jöttem otthonról, amennyire csak tudtam. Nem tudom, keresnek-e, vagy sem, és nem tudom, visszatérek-e valaha közéjük, de új kihívásokra, új életre vágytam, remélem, itt megtalálhatom.
Az egyetlen gondom, hogy a harcon kívül máshoz nem értek, így most is azt teszem, amit magam mögött akartam hagyni, arénában küzdök a szörnyek ellen, hogy a mindennapi pénzem meglegyen. Tartozni szeretnék valahová, célt találni az életemnek, és tudásomat olyasvalami szolgálatába állítani, amiben hiszek, ezért is szeretnék csatlakozni a Gárdához.