Szüleim mithrill kereskedők voltak, én voltam az elsőszülött és az egyetlen gyermekük. Születésem után néhány nappal egy karavánút során szüleimet banditák támadták meg egy erdő keskeny járatán. Megölték őket, kincsünket elvitték, és engem az erdőben hagytak. Vadászok találtak meg, kik befogadtak, és felneveltek. Nem egyszerű vadászok voltak, az erdők és hegyek szörnyeire vadásztak, és hivatásuknak éltek. Köztük nevelkedtem, és ők tanítottak arra, hogy hogyan boldoguljak az életben. Egy napon szólították őket Távolrévből, az ostrom miatt hívták be őket. Mind elmentek, vezetőjük – ki apám helyett apám volt– Elmander legjobb barátjára, Nergálra bízott. Nergállal két hónapig voltam, elkísértem hadjárataira, és ő tanított meg a harc „művészetére”. Miután véget ért Távolrév ostroma, a vadászok visszatértek, Nergál visszavitt az erdőbe, elbúcsúztam tőle. Tizennyolc éves koromra úgy gondolták a vadászok, elég tapasztalt vagyok már arra, hogy elhagyjam az erdőt, hogy több tapasztalatot szerezhessek. Azóta eljutottam Távolrévbe, és azóta itt vagyok. Találkoztam Nergállal is, és új barátokat szereztem. A Gárdához való csatlakozásomat abból a célból kezdeményeztem, hogy egy nemes célt szolgálhassak, mint tanítóim.