19 éve születtem a Jabba hegytetőn, egy szakadékokkal, szörnyetegekkel körülvett elzárt faluban.
6 évvel ezelőttig semmit sem tudtam a világról, és senkit sem ismertem, aki tudott volna.
A nosztalgia ködén át az élet maga volt a mennyország.
Egy nap idegen jött a falunkba, amire évtizedek, talán évszázadok óta nem volt példa.
csodákat tett, prófétának mondta magát.
naív lelkünket megbabonázta olcsó bűvésztrükkökkel.
Teltek a napok, múltak a hónapok ő lett élet és halál ura.
Egy reggel azt mondta, eljött a nap.
Apám kérésére elrejtettem a kishugom a folyóhoz.
Hirtelen ismeretlen erő kerített hatalmába.
A főtéren találtam magam, ahol mindenki egyszerre lett öngyilkos. Nem tudtam mozdulni.
A lekük a prófétába szállt, hihetetlenül felerősítve őt.
Rám nézett, és azt mondta, más tervei vannak velem, de nem most.
Egy mozdulattal lángba borított mindent, és eltűnt.
A végtelen lángok közt egy ösvény vezetett kifelé.
Zokogva rohantam a folyóhoz.
MirandaLee-vel, a hugommal hetekig kóboroltunk a hegyekben.
A szörnyetegektől és az éhenhalástól csak a gondviselés óvott meg bennünket.
Élet halál szélén lebegtünk, amikor egy karaván ránk talált.
A testőrkapitány befogadott minket, megtanított a közös nyelven, gondoskodott rólunk.
Engem harcolni is megtanított, és arr, hogyan lehetek hálás.
Felnéztem rá.
A háborúban meghalt.
Most az ő lakásán élünk Mindyvel, elég ügyesen lavírozunk, összetartunk.