A faerűni mágia gyakorlói között a varázslók mellett a mágusok járnak az élen. Csak Művészetként emlegetik a misztikus mágia tanait és gyakorlatát. A köznapi népek nem sok különbséget látnak a varázslók rideg tanai és a mágusok misztikus ösvényei között, de egyes vidékeken a kétféle hagyomány követői között heves rivalizálás folyik. Számos varázsló tapasztalatlan kontároknak és rosszindulatú hatalmak szolgáinak tartja a mágusokat. Ugyanígy, a mágusok egy része arrogáns, a múltbeli ismeretekben megrekedt divatmániásnak látja a legtöbb varázslót.
Néhány területen jobban megtűrik a mágusok jelenlétét, mint máshol. A Simbul néven ismert mágus-királynő által uralt Aglarond talán a legjobb példa erre. Bár számos helyen nem kedvelik a praktikákat, a mágusi tanulmányok kezdenek földrajzilag és a fajok között is egyre szélesebb körben elterjedni. Ez alól kivétel talán csak a Mennydörgő áldás előtt született törpék képeznek.
Inkább kaotikus dolgokra hajlanak, a rideg tövényszerűségeket nem igazán kedvelik. Emiatt a mágusok általában olyan istenségekben hisznek, mint Mystra, Oghma, Selűne és Shar. Mellettük gyakran azon istenségek hitét követik, amelyeknek van valami közük a mágiához. A kalandozó mágusok között népszerű Vandor és tanitványa Tetrosz, illetve harlequin.